Vita:Speyeri szerződés
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt az Erdély-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Bővítendő | Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nélkülözhetetlen | Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Hkoala (vita), értékelés dátuma: 2015. július 15. | |||
| |||
"A közhiedelemmel ellentétben tehát nem a „három részre szakadást” rögzítették, hanem éppen annak ellenkezőjét."
[szerkesztés]Matematikailag vizsgálva a három részre szakadás "ellenkezője" lehet
- két részre szakadás
- négy részre szakadás
- nem szétszakadás
stb...
tehát x részre szakadás, ahol x>3 vagy (x<3 és x>=0)
Tekintve, hogy a törökök megtámadták és elfoglalták az akkori magyar területeket, szétszakadás biztosan volt. 4 részre pedig nem szakadhatott. Mégis mit akar érteni a szócikk szerzője "annak ellenkezője" alatt? 81.0.113.69 (vita) 2023. augusztus 24., 01:57 (CEST)
- Pedig benne van az is a szövegben, csak némi szövegértés kéne hozzá. A speyeri szerződés azt rögzítette, hogy egy darab Magyarország van. Ennyire egyszerű. A mások által elhódított területet pedig nem elszakadt résznek nevezzük, tehát volt egy darab Magyarország, aminek egy részét meghódították az oszmánok. – LA
pankuš 2023. augusztus 24., 08:52 (CEST)
Az egyezmény nem volt kihirdetve, ezért nem is lépett érvénybe mese
[szerkesztés]Az idézett referenciakönyvben nem volt erre utalás, nem is lehetett mert ez teljesen anakronisztikus fantázia csupán. A 19.századi forradalmi joggyakorlat követelését (Európában elsőként a Francia forradalomban követelték a törvények publikussá válását azaz kihirdetését, mint a törvények érvényességi kellékét)
A "törvények kihirdetése" a magyar királyságban a 19. század elejétől kezdve vált egyre inkább lehetőséggé, különösen a 1848-as forradalom után. Kossuth Lajos volt ennek az élharcosa. A reformkor alatt, a 19. század közepén, a jogalkotás folyamata már formálisan is megkezdődött, és a törvények kihirdetése a törvényhozás része lett.
A legfontosabb lépéseket a 1867-es kiegyezés után tették meg, amikor a dualizmus időszakában a magyar országgyűlés jogalkotó hatalma megerősödött. A törvények kihirdetése a miniszterelnök és a kormány feladata lett, és a kihirdetett törvények a Magyar Királyság területén érvényesek lettek.
Összefoglalva, a törvények kihirdetésének lehetősége a magyar királyságban a 19. század elejétől kezdődött, de a folyamat a kiegyezés után vált igazán formálissá és hatékonnyá.– Mandliners vita 2024. november 2., 20:32 (CET)